2010. október 15., péntek

2. fejezet - Piros




EMBRY SZEMSZÖGE:

Fogalmunk sem volt, hogy hová érkeztünk, csak annyi volt biztos, hogy nagyon meleg van és érezzük a tenger sós illatát. Ahogy végignéztem a többieken, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Mindenkin feszülős, piros úszónadrág volt, kezünkben szintén piros mentőbójákkal.

- Seth! Milyen gombot nyomtál meg? – fordultam felé.

- BH – mondta, miközben erősen gondolkodott és kikerekedett szemekkel bámult a hátam mögé.


- Sziasztok – köszönt ránk egy gyönyörű nő. – Kekoa Tanaka vagyok. Üdvözöllek titeket Hawaii-n. Remélem, jól fogjátok magatokat érezni nálunk. Igaz, a mi módszereink mások, mint nálatok Kaliforniában, de a lényeg ugyanaz: Ha bajban van valaki, akkor mi segítünk – kacsintott ránk. – De nekem azt mondták, hogy heten jöttök, nem pedig hatan – nézett végig mindenkin.








- Hol van Leah? – fordult körbe Seth.

- Biztos itt van valahol – néztem szét én is.

- Jobb lenne, ha megkeresnétek, mert tíz perc múlva a harmincötös toronynál kell lennetek – mutatott a pár száz méterre lévő kis faházra, de ekkor a kezében lévő walkie talkie-ból recsegő hang szólalt meg.

- Kekoa, itt Sean. Megtaláltad már a kaliforniai vízi mentőket? – kérdezte a férfi.

- Atyám, ez a Baywatch Hawaii sorozat – ámuldozott olyan halkan Seth, hogy csak mi hallhattuk.

- Szia Sean! Igen meg, habár az egyikük most nincs itt – válaszolta a készülékbe.

- Ezt tudom, mert itt van velem. Most mentett ki egy férfit. Vérprofi a hölgy. A harminchármasnál vagyunk. Gyertek ide.

- Azonnal indulunk. Köszi, hogy szóltál – mondta, majd felénk fordult. – A társatok a főnökömmel van, és mint hallhattátok, meg volt az első mentése itt Hawaii-n.

- Ennek örülök – fújta ki a levegőt Seth. – Akkor induljunk is.

- Persze, gyertek. És mondjátok, hogy van Mitch? – kérdezte Kekoa, miközben sétáltunk, mi pedig egymásra nézve próbáltunk segítséget kérni a másiktól.

- Milyen Mitch? – kérdeztem tőle végül.

- Hát Mitch Buchannon – nézett rám összehúzott szemöldökkel.




- Oh, ő nagyon jól van. Aktív tagja még mindig a csapatnak – hadartam.

- Tényleg? Én úgy tudtam, hogy pár éve nyugdíjba ment – fordult felém hirtelen.

- Ez… ez így is van, de tudod, hogy ezt nem lehet csak úgy abbahagyni. Sokszor lejön a partra és rengeteg tanáccsal lát el minket – eresztettem meg egy mosolyt, miközben olyan szinten vetítettem, mintha egy forgatókönyvből olvasnám.

- Hát igen, ő már csak ilyen – mosolygott ő is. – Amikor minket oktatott, akkor sem volt már fiatal, de mindent, amit tudott, átadott nekünk. Majd mondjátok meg neki, hogy üdvözlöm.

- Feltétlenül át fogjuk adni – értem be őt két lépéssel, mire megfordult, és hátrafelé kezdett sétálni. – Meg is érkeztünk. Én most bemegyek, mert szerintem a társatok is bent van – szaladt fel a lépcsőn, mi meg türelmetlenül vártuk, hogy Leah megjelenjen.

Közben láttam, hogy mindenki belemerült a környezet tanulmányozásába. A parton rengetegen voltak és a vízben sem kevesebben. Ember, ember hátán, és most örültem csak annak, hogy farkas vagyok, mert messzebb és jobban látok, mint egy átlagos ember, és a hallásom is kifinomultabb. Pont ezért fordultam vissza a torony felé, de a látvány, ami fogadott, három másodperc alatt padlóra küldött. Leah-n egy piros egyrészes fürdőruha volt, ami így vizesen eszméletlenül hozzátapadt a testéhez. A haja is - amely hátra volt simítva – csuromvíz volt. Sosem láttam őt még így!

- Te jó ég! – Ennyit bírtam csak mondani, ahogy néztem őt, de a többiek még ennyit sem, mert a levegő is a tüdejükben rekedt.

- Embry, jó lenne, ha becsuknád a szád, mert ha nem, én teszem meg, de az fájni fog – mordult rám, miközben a lépcsőn sétált lefelé. – És öcsi, ezért a választásodért duplán kinyírlak – indult el Seth felé. – Nézz rám, fürdőruhában vagyok, amiből kint van mindenem. Szörnyem nézek ki – ragadta meg a karját.

- Leah, gyakrabban hordhatnál ilyet – nézett végig rajta Paul. – Én elbírnám viselni ezt a szörnyű látványt.

- Ide figyelj, tegyél lakatot a fantáziádra, mert ha visszalátom őket, mikor egyszer átváltozunk, úgy szétszedlek, mint Foxy a lábtörlőt – remegtek meg a kezei.

- Leah, higgadj le! – fogta meg a vállát Sam.

- Vedd le rólam a kezed! – húzódott el az alfánktól, ám ekkor Kekoa és egy férfi rohant ki a toronyból.


- Sziasztok. Sean Monroe vagyok. Ne haragudjatok, hogy nem fogok veletek kezet, és egyéb dolgok, de azonnal indulnunk kell, úgyhogy gyertek – rohant a víz felé.



- Mi történt? – lépett elé Sam.

- Két halászhajó összeütközött, sőt az egyik már ki is gyulladt. Mind a kettő fedélzetén tizenöt-tizenöt ember volt. Ennél többet nem tudunk – hadarta el Sean. – Hatan a Barraccudával megyünk, négyen pedig a két jet-skivel. Gyorsan döntsétek el, ki lesz az a négy, mert sürget az idő.

- Jake, te velem jössz – kapta el a karját Leah. – Miénk az egyik jet-ski, de én vezetek.

- Paul meg én megyünk a másikkal – jelentette ki Sam. - A többiek meg veletek mennek. Aztán észnél legyen mindenki.

- Rendben, gyertek utánunk. A parti őrség is elindult már, és lesznek velük mentősök is. Mindenkit a hajókra kell vinnünk, elsősorban a súlyos sérülteket - mondta Sean, miközben beugrott a hajóba.

Amilyen gyorsan a balesethez értünk, olyan gyorsan szörnyedtünk el a látottakon: az egyik hajó kigyulladt, a másik meg süllyedt. Az emberek segítségért kiabáltak, voltak, akik tartották magukat, mások pedig éppen elmerültek a vízben. Láttam Kekoát és Seant beugrani a vízbe, ahogyan közülünk is ezt tették néhányan, azonban nekünk előnyt jelentett a szaglásunk, így azokat mentettük elsőnek, akik nagyon véreztek. Mielőtt Sean kiugrott volna a hajóból, mondta, hogy a mentőbóját ne akasszuk a nyakunkba, mert bármibe beleakadhat most, mégis megtörtént, még így is, hogy a kezemben volt. Hála az égnek, Seth a közelben volt, és elszakította a kötelét. Ezután egy férfi felé úsztam, de Sam bukkant fel mellettem.

- Mi Paullal messzebb úszunk, mert a harminc emberből talán ha tizenöten vannak meg. Ti is kutassatok még – utasított, majd szélsebesen Paul felé úszott.

Én meg éppen a víz alá merültem volna, mikor egy vékony hang ütötte meg a fülemet, mely segítségért kiabált. Körbenéztem, de nem láttam senkit, majd ismét hallottam a segélykiáltást, ami a süllyedő hajóból jött. Bevallom, bepánikoltam, mert senki nem volt a közelemben, ám ekkor Leah bukkant fel pár méterre tőlem.

- Leah! Gyere ide gyorsan! – kiabáltam és kalimpáltam neki egyszerre.

- Mi a baj? – úszott hozzám eszeveszett sebességgel.

- A hajóban van még valaki, és félek attól, hogy egy gyerek – remegett meg a testem.

- Embry, nyugodj meg! Bemegyünk és körbenézünk, de nagyon óvatosnak kell lennünk! – Közelebb úsztunk a hajóhoz, és ekkor ismét hallottam a hangot, ahogyan Leah is. – Ez tényleg egy gyerek. De mi a fenét keres egy halászhajón?

- Nem mindegy ez most? Keressük meg! – mentem egyre beljebb.

- Ne arra Embry! Innen érzem a vére illatát – húzott balra Leah. – Itt van! - szólt egyszer csak, amikor megláttunk egy hat év körüli kislányt.

- Szia Kicsi! Mondd, fáj valamid? Nyugodj meg, kiviszünk innen – úsztam az egyik oldalához.

- A lábam, és nagyon fázom – didergett a kislány.

- Embry, toljuk el ezt a szekrényt, de előbb lemegyek, és megnézem, mennyire sérült a lába – mondta Leah, majd eltűnt a vízben. Mikor feljött, az arca elárulta, hogy valami baj van, így félrehívtam, és ő már mondta is. – A jobb térde alatt szinte teljesen le van válva a lába. A szekrény éle még a csontot is átszelte. Gyorsan ki kell vinnünk innen.

- Akkor essünk neki. Én tolom, te meg kiszeded valahogy – indultunk vissza a gyerekhez. Ezután nekiveselkedtem a vas monstrumnak, de nem ment arrébb egy centit sem. Aztán Leah-vel együtt próbáltuk meg, de együtt sem sikerült megmozdítanunk. – Leah, én át…

- Nem! Elment az eszed? – ordított rám.

- Igen, el. Meg akarom menteni. Te foglald le, én addig megoldom – jelentettem ki, és már a víz alatt is voltam. Levettem a nadrágomat, és éreztem, ahogy farkassá változom. Én is megvizsgáltam a lábát, ami kegyetlenül nézett ki, de legalább a hideg víz valamelyest jegelte a szétroncsolt területet. Ahogy lent voltam, hallottam Leah-t, ahogy soha nem hallott hangon beszél a kislányhoz.

- És mond csak, hány éves vagy? – kérdezte tőle.

- Hat, és Trish-nek hívnak. Az apukám hol van? – vált szomorúvá a hangja.

- Kint van az egyik hajón, de most nézz csak rám azokkal a nagy kék szemeiddel, de egyedül csak rám! Sőt, fogd meg a kezemet, nyugodtan meg is szoríthatod, ha fájdalmat érzel – mondta Leah. – Mesélj, miért voltál te ma az apukáddal itt a hajón?

- Mert apa a kapitány, és sajnos nem tud rám senki sem vigyázni olyankor, amikor dolgozik. Az anyukám meghalt, így elég sokat vagyok a hajón.

- Értem, na de mindjárt együtt lesztek az édesapáddal – nyugtatta Leah Trish-t, miközben láttam, ahogy megremeg a lába.

Ekkor felmentem a felszínre, hogy levegőt vegyek, majd ismét a víz alá, ahol nagyon nagy erőfeszítések árán hátrébb toltam a szekrényt annyira, hogy Leah kihúzza onnan a beszorult lányt. Mikor ez megtörtént, gyorsan visszaváltoztam, és úsztam kifelé.

A felszínen már vártak minket a többiek. Kisegítették Trish-át, és amikor kiderült, hogy mindenkit kimentettünk, és a halottakat is megtalálták, nagy kő esett le a szívünkről.

Ezután beszálltam a hajóba, és ahogy jöttünk, úgy mentünk is vissza a partra, ahol leültünk mind a homokba, és a tengert bámultuk, ami az előző óráink mumusa volt. Szerettem volna mondani valamit a többieknek, de ahogy rájuk néztem, az arcukon különböző érzelmek suhantak át, de a megnyugvás mindenkién ott volt. Még Leah-én is, aki tudtam, hogy a kislányra gondol.

- Leah, nagyon köszönöm a segítséget, ha nem segítesz, akkor egyedül nem tudtam volna kimenteni – húzódtam hozzá közelebb.

- Megoldottad volna, hidd el. Nem messze volt tőlünk Quil meg Jared, úgyhogy ők is segíthettek volna.

- Az lehet, de te segítettél, és még egyszer köszönöm.

- Embry, mi a franc van veled? Rád nem jellemző ez a fajta érzelgősség! Talán sok vizet nyeltél? – ugrott fel hirtelen az egyetlen női farkasunk, majd elindult a sziklák felé.

- Leah, várj! – szaladtam utána. – Igazad van, nem ilyen vagyok, de valljuk be, te sem. Viszont ahogyan a kislánnyal beszéltél, egy teljesen új arcodat ismertem meg – sétáltam mellette.

- Új arcot? Te képzelődsz! Ugyanolyan voltam, mint máskor – húzta el a száját.

- Ez nem igaz! Kedves voltál és nagyon hasonlítottál Emilyre – csúszott ki a számon, de azt hiszem, ez egy rossz húzás volt.

- Ne hasonlíts hozzá! Én sosem leszek és nem is vagyok olyan, mint ő! Ha így lenne, akkor Sam velem lenne és nem vele! – morgott, mire az egész testét átjárta a remegés.

- Leah, kérlek, nyugodj meg. Most inkább magadra hagylak, de ne menj messze, mert szerintem nincs sok időnk. Egyvalamit mindenképpen szeretnék még elmondani. Remek anya lenne belőled – néztem rá, ahogyan ő is ugyanezt tette, majd láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemében, és elrohan.

Én meg visszamentem a többiekhez, és jó fél órát ültünk némán, amikor Kekoa és Sean jöttek oda hozzánk, hogy megköszönjék a segítségünket. Elmondták, hogy Trish lábát az orvosok helyre fogják tudni hozni, de most még mindig a műtőben van. Elmesélték, hogy teljesen ledöbbentek, amiért Sam és Paul a halottakat is megkeresték, aztán Leah és én kerültünk a terítékre, hogy hogyan észleltük a kislány kiabálását. Seth elmondta, hogy nekem szuper a hallásom, és közel is voltam a hajóhoz, ők meg teljesen elhitték. Beszélgettünk még velük jó pár percet, de Seth sürgetően mutogatott a szerkezetre, ami a bal kezében pihent. És lehet, hogy a sors fintora volt, vagy csak mázli, de Seant elhívták rádión valami megbeszélésre, ahová a munkatársa is vele tartott.

- Srácok, idő van – halkította le a hangját Seth.

- Oké, de el kellene mennünk innen, itt több ezren vannak – hadartam halkan. – És Leah is még a sziklán van. Szólni kell neki.

- Majd én elmegyek érte – ajánlkozott Jake.

- Mi meg addig bemegyünk a toronyba, most az úgyis üres – mondta Sam.

Már mindenki bent volt, még Jake is, akit Leah követett, és a lépcső utolsó fokain járt, mikor hátra kapta a fejét. Egy fiatal srác kiáltozott segítségért, és csak mi voltunk a közelben. Mindenki teljesen leblokkolt, ám Leah addigra már a víz felé rohant.

- Leah! Ne! – ordított utána Sam.

- Nem fog visszaérni – idegeskedett az öccse.

- Vissza fog érni, ő a leggyorsabb közülünk, és tudom, hogy sikerülni fog neki! – lépett előre egy lépést Jake, miközben én a számokat néztem a kijelzőn. – Már jön is visszafelé! Mennyi van még hátra? – remegett meg Jake hangja.

- Nyolc másodperc – mondtam feszülten.

- Leah! Siess! – ordítottunk felé.

- Három másodperc. Leah, gyerünk! – kiabálta neki Seth. – Kettő, egy... – aztán elcsuklott a hangja.Mindenki Leah-t nézte, aki szélsebesen rohant felénk, de akkorra már mind az átjáróban voltunk. Én kerültem bele legutoljára, de hiába nyújtottam a kezem a falkatársam felé, nem értem el.

1 megjegyzés:

  1. Szia Szabina!

    Ez a Baywatch-os rész nagyon jó lett. Olyan ügyesen mentették ki a hajó sérültjeit, mint akik mindig ezt csinálják. Leah és Embry lelkébe is betekinthettünk egy kicsit. Izgulok Leah-ért, hogy odaérjen, pedig már olvastam.

    Puszi: Judit

    VálaszTörlés